Irományok

Újabb irományok: http://qikeletirasok.blogspot.hu/

original photo: www.layoutsparks.com

(Meg)látni a fától az erdőt

Zűrzavaros életünk stresszes helyzetei hályogként tompítják látásunkat. Amennyiben a tiszta pillanatok vannak túlsúlyban, úgy van lehetőségünk „kiheverni” a zavart, de mi a helyzet, ha napjainkban a zűr az általános?

Ha a diagnózis boldogtalanság, káosz, hibás döntések, viták, téves nézetek, diszharmonikus kapcsolatok, akkor a „világ-játékot” nem a megfelelő szabályok szerint éljük, azaz vesztésre állunk és ahelyett hogy haladnánk saját utunkon, olyan helyeken költjük el energiáinkat, amelyek nem a célunk felé vezető úton leleddzenek.  

A szólás azt tartja, aki nem látja a fától az erdőt a lényeg helyett elvész a részletekben. De ki ne fókuszálna a valóság egy részére, ahelyett, hogy holisztikusan vizsgálná az egészet? Hajlamosak vagyunk szubjektíven szemlélni az életünket, vakfoltunk hibáit pedig elkendőzni csupán azért, hogy jobb embernek látsszunk, akár csak saját magunk előtt. Mégis hova vezet mindez? Mi történne, ha egy mozaikot szeretnénk kirakni és a mozaik darabok egy részét direkt más színűre festenénk? Nagy valószínűséggel nem találnánk rá a harmóniára és kép helyett a végeredmény összevisszaság lenne. Szerencsére már ismertek az utak: meditációval, a tisztánlátás gyakorlásával, a zennel érhetjük el azt az állapotot, amikor kiszélesedett perspektívával meglátjuk a mélyet: egyben az erdő mélyét és a lényeget.

Azt mondják a bölcsek, hogy minden mindennel összefügg. Vegyük szemügyre a világot egy percre, anélkül, hogy nyomot hagynánk benne! Csak üljünk le egy kőre, és hagyjuk hogy történjen körülöttünk az élet! Tapasztaljuk meg milyen nélkülük a világ, amikor nem idézünk elő semmit, nem csapunk zajt, nem reagálunk, szinte alig létezünk. Talán még az elmúlás is eszünkbe jut, hogy milyen lesz nélkülünk a világ. Térjünk vissza a szemlélődő szerepébe!

A személet kiterjesztése segít a szenvedés megértése, a szépség átélése, a természeti csodák felismerése és önmagunk tisztán látásának elérésében. Így megpihen az elme, előtűnik a Mindenség és utolér a hála, hogy részese lehetünk e csodálatos világnak.

Út-jelző-táblák

Képzeljük el életünket, életutunkat mint egy ösvényt, mely hosszan nyúlik előttünk.

Mi most egy ponton állunk, ahonnan az út előre vezet.
A messzeségben látunk hegyeket, völgyeket, tisztást, erdőt, esetleg sivatagos területeket.
Utunk egy szakaszát tisztán érzékeljük, mint ahogy azt is tudjuk honnan indultunk és milyen utat tettünk meg.

A feladat, hogy időben beérjünk a célba, minden kijelölt "akadályt" érintsünk és sérülések nélkül teljesítsünk. Ezek az akadálypontok előre ki lettek jelölve számunkra azért, hogy jó irányban haladhassunk és könnyebben megtaláljuk a végcélt. Érdekesség, hogy minden akadály csak egy meghatározott időben érhető el, tehát a sietségnek éppúgy mint a felesleges lazsálásnak értelme nincsen.

Mivel a rendelkezésünkre álló időről semmit nem tudunk, így nehéz megmondani milyen vargabetűt érdemes tenni menet közben. Mi értelme lenne becsalinkázni egy lápos területre és ott elmerülni, miközben máshol van dolgunk?
Mégis benézni, a levegőbe szimatolni vagy csak egy leveli békát megsimogatni miért ne lehetne?

Amit szem előtt kell tartanunk a cél és az idő.

Persze ehhez jó lenne tudni, hogy hova vezet az utunk, minél pontosabban látni az irányt és az úti célt, hogy ne tévelyegjünk fölöslegesen. 
Szerencsére lesznek segítségek, melyek a nehezebb szakaszokon átsegítenek és lesznek olyan emberek, akik minket támogatnak helyzeteinkben.

Ezen kívül találunk majd útjelző táblákat, melyeket magunknak kell megfejtenünk. A kódokat különböző módszerek adják. És mindehhez legfontosabb a hit, a kitartás és a cselekvés ereje, melyek nélkül nem mennénk semmire sem.

Lesznek majd könnyebb és nehezebb szakaszok, ködös, sötét és verőfényes napok.
Visszafordulni innen már nem lehet, bár pihenőt tehetünk egyszer-egyszer, legjobban akkor járunk ha megfigyelünk minden egyes részletet. 

Amikor elérkezünk egy hídhoz, ez egy hatalmas csoda, hiszen a másik oldalon egy új világ vár ránk. Lépjünk bátran át a túlpartra, ne keressük a régit odaát, találjuk meg az ismeretlen új varázslatát. 

Érintünk majd különböző kapcsolatokat: család, barátságok, szerelmek jönnek és mennek. Leljünk rá köztük az igazán értékesre! 

Most nézzük, mire lesz szükségünk az úthoz: hit, tudatosság, megbocsátás, kitartás és hála.

Szerezzük meg most ezeket egy-egy kattintásra!
                           http://qikeletorientacio.blogspot.hu/p/megbocsatas.html

A blog oldalai feladatokat tartalmaznak, melyek elvégzéséhez csend, nyugalom és megfelelő időkeret ajánlott. Kérlek keress egy békés zugot és láss neki egyesével, szépen lassan amint úgy érzed, hogy elérkezett a megfelelő pillanat! 

Örömkúra keserűség ellen

Vitathatatlan tehetséges nemzetségünk ellenére mi magyarok tudjuk a földkerekségen a legjobban talán, hogyan keserítsük meg saját magunk és mások életét. De mi a teendő, ha a keserű ízvilág helyett inkább az édes életet választanánk?

Honnan jönnek mindennapjaink szüntelenül felbukkanó problémái?

Aki megvizsgálta már problémáinak forrását rájöhetett, hogy létezésünk maga szüli a pozitív és a negatív helyzeteket. Tökéletes egységben van a Mindenség, tehát ugyanannyi öröm ér minket, mint amennyi más hatás. És ha ez így van, akkor kezünkben a megoldás: csak észrevenni a szépet és a jót magunkban, valamint környezetünkben egyaránt! 

Higgyük el, problémáink - azaz feladataink – nélkül előbb-utóbb unatkoznánk. Teendőink, megpróbáltatásaink adnak értelmet létünknek. Ha jól figyelünk, rájövünk, miért éppen velünk történnek meg ezek a helyzetek. Továbbá rajtunk múlik csupán, milyen megkereséssel fordulnak barátaink, munkatársaink, ügyfeleink hozzánk. Ők a Napnál is világosabban látják, milyen szerepet vállaltunk fel, mivel segítünk, támogatunk, szolgálunk. Ha pedig túl nehézzé vált ez a „hasznos teher” vagy nem tetszik a zsákunk, amit választottunk, nézzünk mélyen magunkba és tegyünk róla, hogy átformáljuk a külső képet. Mondjuk ki érzéseinket, gondolatainkat, találjuk meg igaz utunkat. Így összhangba hozhatjuk külső és belső világunkat és megpihenhetünk ebben a békében.

A következő negyedórát szánjuk most arra, hogy váltsunk pozitív üzemmódba! Soroljuk fel, mi mindennek örülhetünk, pl. így: „Örülök, hogy van munkám és családom; örülök, hogy nyár van, meleg az idő és illatoznak a rétek; örülök, hogy a pénzes szomszédom drága autóját megcsodálhatom; örülök, hogy látok, van két lábam és reggelente futkározhatok; örülök, hogy hallok, hallom a madarak énekét. Most folytassa mindenki maga és garantáltan jobb kedve lesz, mint valaha!

És aki ennél is bátrabb, eressze szélnek panaszai sorát és mostantól csak a vidámat és a szépet keresse. Ossza meg bárkivel, aki szembejön az utcán, hogy minek örül ő, aki az örömöket felfedezte.

Karma vagy Pech? - avagy „A bolond kóborol, a bölcs utazik” – kínai közmondás

Sokan hisznek az eleve elrendelés elvében, mely sorsunk, karmánk, végzetünk megmásíthatatlanságát jelenti. Vajon életünk kardinális pontjai lettek kijelölve számunkra, és rajtunk múlik, hogyan érjük el, éljük meg őket? Vagy meg van írva előre a sorsunk?

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségben éljük életünket, hogyan érezzük magunkat a mindennapokban! Megszámolta már a Kedves Olvasó, hogy napjában hányszor érezte magát csalódottnak, meglepettnek, önelégültnek, megsebzettnek, szomorúnak, kiüresedettnek, kételkedőnek, reménytelennek, mérgesnek esetleg dühösnek? Észrevesszük-e, ha ezek az érzések belső konfliktus következményei és eredőjük valójában nem is a külső tényezők? 

Miért van az, hogy amit egyikünk könnyedén vesz, ugyanarra a helyzetre mások külső- vagy belső háborúval reagálnak?

Mivel nincs két egyforma (tűrő)képességű ember erősségeink és érzékeny pontjaink is különböznek. Érzékenységünk a mi egyéni természetünk, adottságunk része, és ha tisztában vagyunk vele, az nagyban megkönnyíti a boldogulásunkat. Ugyanis a különböző dolgok iránti fogékonyságunk útjelző póznaként is funkcionál. Életünket csak akkor érezzük teljesnek, ha tehetségünket megélhetjük, kibontakoztathatjuk.

Most gondolkozzunk el azon, mi is a gyengénk: a természet, a növények, az állatok, az emberek, esetleg emberi sorsok, a szeretet, a művészetek, a szépség, a hobbink, az étel, ital vagy a szórakozás? Vagy esetleg valami teljesen más? Munkánk, környezetünk, életvitelünk, céljaink támogatják-e ezen érzékenységünket? Ha igen, csak így tovább! Amennyiben meg mégsem, akkor hajrá, itt az idő, hogy észrevegyük nehéz helyzeteinkben hol a csapda és merre a kiút. Ismerjük fel a helyzet forrását, a kiutat, valamint üzenetét, amelytől megerősödünk, bölcsebbé válunk.

Értéktelen értékek

Amíg egyesek furcsa tárgyakat, élőlényeket, addig mások egyszerűbb eszközöket, megint mások másfajta értékeket gyűjtenek. Lakásunkban önkényes helyfoglalók ezek a mackók, nippek, ékszerek, preparált állatok, fegyverek, ...  De vajon, mire megyünk eme „kedvencekkel”?

Ahogy Tyler Durden mondta, „Amit birtokolsz, az birtokba vesz”. Mégis hogyan utasíthatnánk vissza az anyagi bőséget, míg napjainkban híján vannak az igaz értékek? Gazdagság-e a tudás, bölcsesség, erények, az egészség, a szép emlékek, a szeretetteli emberi kapcsolatok? Lehet, csak akkor vesszük észre jelentőségüket, ha (már) nincsenek. Így hát áldozzunk időt, figyelmet ezeknek!

Visszatérve pedig az anyagra mégis hol van az a bizonyos határ?

Ami egyszer értékesnek tűnt később értéktelenné, közömbössé válhat: gondoljunk csak kedvenc gyermekkori játékunkra, biciklinkre, görkorcsolyánkra. Így megy ez később is: értékrendünk folyamatos változásával módosul igényünk is és legbelül jól tudjuk, egyszer mindent, ami anyagi természetű el fogunk veszíteni. Ismerjük fel hol az elég, az elégedettség, és mikor jött el az idő az elengedésre. Ekkor tiszta szívünkből ajándékozhatunk, átengedhetünk másoknak javainkból. Ráadásul, az energia mint tudjuk nem vész el, csak hagyjuk hogy a sors cserébe megajándékozhasson minket.

Ha pedig  a múlandó helyett inkább választanánk a hosszantartó anyagi értékeket vegyük magunkat olyan (mű)tárgyakkal körül, melyek igazi különleges darabok. Ezekben elmerülve átélhetjük a tervező, a művész zsenialitását és befogadhatjuk azt az egységélményt, boldogságot, melyet az alkotás folyamata és beteljesedése alatt érzett.

Friss energiák

Kinek ne lenne legfőbb vágya, hogy energikusan élhesse életét és csordultig energiával tervezhesse meg napjait, éveit, évtizedeit. De honnan jön ez az energia, mi történik valójában, amikor úgy érezzük elhagyott az erőnk és hogyan tudjuk egyszerűen feltölteni személyes energiakészletünket?

Amikor megszületünk, annyi energiánk van, hogy majd kicsattanunk: ordítunk, visítunk, később mászunk, majd járunk, jövünk, megyünk, szinte meg sem állunk. Környezetünk alig tud utolérni, és ha csak egy percre szem elől tévesztenek már a hetedhét határon is túljutottunk.

Nos, ez az energia még kitart egy darabig, mondjuk 30 éves korunkig, ameddig teherbírásunk szinte végtelen. Ezt a képességet sokan munkára, mások szórakozásra, és vannak, akik e kettőre párhuzamosan fordítják. Ők azok, akik nem is igazán értik, mi történik, amikor egy szorgosan végigdolgozott hét és egy végiglumpolt péntek este után egyszer csak azon kapják magukat, hogy a regenerálódás felemészti a hétvégéjüket és hirtelen megszólal a vekker, mely a hétfői munkakezdésre buzdít. Vajon ezért utálja mindenki a hétfőt? Vagy csak a lelkiismeret szólal meg ilyenkor, aki nem érti, hogyan pazarolhatta el egyik legdrágább kincsét a szabadidejét?

Egyszóval az idő vasfoga nem csak az óceán mélyén felejtett elsüllyedt hajókat rágja, hanem minket, halandó embereket is megcincál. Tevékenységünk és hozzáállásunk nagyban meghatározza kedvünk. Környezetünk, étkezéseink, életmódunk hatással van ránk és ha úgy érezzük kimerültünk, hát keressük meg annak az okát!

Szerencsére a döntés – mint mindig – itt is a saját kezünkben van és ma lefektethetjük egy új élet alapját, amiben meglévő energiánkkal megfontoltan bánunk és megragadjuk a lehetőséget, hogy feltankoljunk.

Először is nézzünk mélyen magunkba és gyűjtsük össze azokat a tevékenységeket, amelyeket szívesen csinálunk és elvégzésükkor jobban érezzük magunkat, mint mikor nekiláttunk. Bővítsük ezt a listát addig, amíg minden kedvenc sport-, hobby- és szabadidős tevékenységünk az utolsó szálig szerepel rajta. Most karikázzuk be azt a hármat, amelyek a legtöbbet hozzák a konyhánkra – mármint a képzeletbeli energia kincstárunkba. Ez lesz az a három foglalatosság, amelyre koncentrálni fogunk a következő 3 hétben. Osszuk el ezeket úgy, hogy minden napra jusson egy olyan aktivitás, ami feldob minket és erőt ad a következő napi elkötelezettségünkhöz.

Kinek ne lenne ideje naponta 15 perc sétára és/vagy 20 perc kocogásra hétvégenként pedig egy kis kiruccanásra? Alapozzuk meg ezt az új életformát komoly elhatározásunkkal, amit már holnap tett követ. Írjuk tele a naptárat sportprogramokkal, szervezzük ezeket meg! Majd készítsünk egy kis üzenetet saját magunk számára holnapra, miszerint „Üdvözlöm magam az új életemben, ahol célom, hogy jelenlegi életerőm, energiám megsokszorozzam, pozitívan gondolkozzak, tudatosan táplálkozzak, sok vizet fogyasszak és rendszeres testmozgást végezzek!”.

Nincs más hátra, mint elbúcsúztatni régi énünket: Látogassuk meg kedvenc cukrászdánkat, faljunk fel annyi szelet tortát amennyi csak belénk fér. Érezzük át minden egyes falat ízét, mert az érzés, ahogy szervezetünk eme szénhidrát-bombára reagál – lássuk be ép ésszel - amit az ellenségünknek sem kívánnánk. Itt az idő, hogy megpecsételjük a leírt sorokat, eddigre lelkiismeretünk talán még extra javaslatokat is diktál.

Mire túl leszünk a cukor-sokkon már csörög is a vekker és üdvözöl tegnapi falánk verziónk üzenete, melyet csúnya dolog lenne figyelmen kívül hagyni, ugye?

(Élet)Vezetés szemüveg és jogosítvány nélkül

Manapság csodaszámba megy az olyan ember, akinek nincs megoldatlan problémája és nem stresszel valamin. Nap mint nap temérdek a feladatunk és ezzel együtt a felelősségünk, így nem is csoda, hogy vannak kisebb-nagyobb gondjaink. Lassan mindenki mellé ki kellene utalni egy pszichológust, vagy van más út is?

Számos pszichológiai és coaching eset témája egy olyan „egyszerű” konfliktushelyzet, melyet a kliens egyedül vagy baráti, családi segítséggel nem képes megoldani. Az ok gyakran a saját és mások világnézete közötti különbözőségből ered. Amíg egyikünk rózsaszín szemüvegen keresztül (derűsen), addig másikunk sötétszürke szemüvegen át (borúsan) szemléli a világot.  Hogy is egyezhetnénk meg a táj színének megállapításában? Mindenki szemüvegének van egy sztorija, ahogy jelenlegi nézőpontunkat, énünket is millió tényező tette ilyenné. Ha szeretnénk konfliktusainkat oldani, nincs más teendőnk, mint letenni ezt a bizonyos szemüveget, hogy meglássuk a világot a maga színpompás valójában.

Ahhoz hogy utunkat egy eredményes örömteli élet felé irányítsuk mindenképpen szükséges a magas szintű önismeret, empátia, fókuszálás és egyfajta bölcs tudás. A jó hír az, hogy ez a bölcsesség mindannyiunkban megvan. Ha ennek elérése nem megy egyedül, akkor egy szakember támogatásával többek között vizuális, kommunikációs vagy rendszerállításos technikákat segítségül véve megtaláljuk az utat a mi saját értékrendünk, céljaink, azaz tiszta mély igazságunk felé. Ezzel leegyszerűsödnek bonyolult helyzeteink és rögtön meglátjuk a megoldást. Tehát, ahhoz hogy ne csak jogosítvány nélkül vezessünk, hanem céltudatosan tervezhessünk és élhessünk érdemes segítségül hívni egy navigátort, aki megmutatja a mi saját utunkat.

Mérhetetlen boldogság

Ma reggel tönkrement a mérlegem és a hőmérő -2 fokot mutat! Elérkezett az idő, hogy elgondolkodjak a dolgon...

Észrevették, hogy a nyugati világban a mérések, felmérések, statisztikák mekkora jelentőséggel bírnak? De vajon ezek az adatok miben segítenek nekünk? Csupán a kényelmünket szolgálják, vagy inkább érzékelésünket tompítják, amivel alárendeljük magunkat a megfigyeléseknek, elemzéseknek?

Kezdjük talán az idővel, az idő mérésének következményivel. Sokak a nap minden egyes percében alkalmazkodnak hozzá, úgy ugrálnak, ahogy az időbeosztásuk fütyül. Képzeljük el, mi lenne, ha nem rohannánk időre a különböző programjaink között! Milyen kiegyensúlyozottak is lehetnénk, ha reggel a magunktól való ébredés után kelnénk, és este a fáradtság megjelenésekor feküdnénk. Rátalálnánk saját bioritmusunkra, mindig frissek lennénk és nem kellene energianövelő vagy koffeintartalommal pezsdíteni vérünket.

Azt a tényt, hogy az ember fizikailag jól érzi-e magát a bőrében például nem a tömege határozza meg. Sőt, ha elvonatkoztatunk a mérleg kijelzőjétől a fogyókúra sikere sem csupán a számszaki eredményektől, hanem inkább attól a bizonyos előbb-utóbb biztosan megjelenő kellemesen könnyed testérzettől függ. Ez ad erőt a folytatáshoz, ami a cél elérésének alapfeltétele, nem az a heti 1,43 kilogramm dokumentált fogyás, amit akár saját készítésű statisztikánkkal igazolhatunk. Próbálják ki, tegyék félre a személymérleget, személyük megmérettetésének egyik legelterjedtebb eszközét!

Mi a helyzet a hőmérőkkel? Vajon jobb lesz-e a kedvünk, ha egy borús őszi napon a „digitális higanyszál” magasabbra kúszik? Vagy éppen ellenkezőleg és a hűvös időben mért adat veszi kedvünket attól, hogy ezt a borongós napot a természetben töltsük? Tényleg szükség van erre és hagyjuk, hogy a számok határozzák meg napjaink minőségét?

A britek kedvenc témája az időjárás, mely megadja a lehetőséget, hogy bárkivel társaloghassunk. Tegyenek egy próbát: személyes időjárás-megfigyelésüket öntsék szavakba és osszák meg kedvenc zöldségesükkel! Ha rákapnak az ízére, felfedezhetik, hogy a társalgás során létrejött energiaáramlás nem hizlal, sőt a friss zöldségek-gyümölcsök mellé a fogyókúrás támogatás is adott.

A digitális barométer talán a tervezhetőséget szolgálja… no de ki az, aki az életet a tervszerűség miatt szereti? Sokkal inkább a meglepetések, színes élmények azok, amelyek felcsillantják jókedvünket. Egy ismerősöm, Ákos rájött a barométer és a műanyag nyílászárók szoros kapcsolatára: szerinte a műanyag ablakokkal hermetikusan elzárt lakásainkban elengedhetetlen a páratartalom eme ellenőrzése, különben otthonunkban biztos társbérlőre számíthatunk a hamarosan megjelenő penészgomba-kultúrák személyében. Bár szerintem a kultúrának mindenhol helye lenne, inkább hagyjuk, hogy eme különös élőlények az erdők vidékein burjánozzanak. Hozzátenném, ha „műablakaink” nem lettek szellőzőréssel ellátva és elutasítjuk a barométert, melléktevékenységként nyugodtan belekezdhetünk a csiperkegomba tenyésztésébe is! 

Kell-e ahhoz statisztika, hogy tudjuk az interneten társat kereső nők korukat, súlyukat, míg a férfiak korukat, magasságukat és jövedelmüket hamisítják? Viszont a mért adatok egyesek kedvét a dologhoz meg is hozhatják, mivel a társkeresés eme módjánál állítólag 3-ból 1 nő az első randin lefekszik partnerével, ráadásul 5-ből 4 hölgy védekezés nélkül. Ahhoz, hogy kiderüljön hány férfi hajlandó a szexre már az első randi alkalmával – mért adatok hiányában – a dolog meghatározását a kedves olvasóra bízom.

Most pedig Önökön a sor, nézzenek ki bátran az ablakon, tegyenek egy rövid sétát, mielőtt útnak indulnak és érezzék meg, mit üzen ma a természet, az időjárás. Ha így tesznek, érzékelésük napról napra finomabb lesz és közelebb kerülnek a természet erőihez.